"Országunk szívében, Ladánybene település határában, létezik egy fákkal borított aprócska kis tanya. A bekötő út épp nagypapa háza mellett halad el, amelyet akác cserjés és a nagy diófa árnyéka övez, az út végén ott vár ránk ez a kis alföldi paradicsom, ahol még dédszüleim élték vidéki békebeli életüket... Sokat játszottam itt gyermekként. Felfedeztem a természet adta kincseket, haraptam lédús almába, csipegettem szőlőszemeket szüret idején. Hallgattam az öregeket, ahogy a tornácon diskurálnak füllesztő nyári estéken egy igazán hosszú nap után. Kezükben egy pohárral abból a jó kis tavalyi roséból... Az idillt csak néhány lepke koppanása törte meg, a petróleumlámpa fényénél. Igazi időtlen pillanatok voltak ezek...
Felnőttként vissza visszajártam a tanyára, ahol már csak düledező romok idézték a szép emlékeket. A hely varázsán azonban nem fogott az elmúlás, a csodák eszenciája megmaradt, és hozott magával egy elhatározást. Megannyi álomkép, ötlet, emlék lebegett előttem, és végül új öltözéket kapott minden. Picit megfűszereztem egy kis újjal, a modern kor vívmányaival, odafigyelve a falusi jelleg megtartására. Gyere, körbevezetlek, álmodban talán már Te is jártál itt..."